Tanulj!

Ne, szórakozz velem! - látom magam előtt, ahogy felháborodásodban elkattintasz az oldalról.

Hiba. Hibát követsz el. Hallgass végig! Azaz, olvasd el a bejegyzésemet!

Elsősorban tanulj, de...

Mi az a de? - kérdezed tőlem türelmetlenül. 

Becsomagolod a mondandódat, akár egy ajándékot.

Elmagyarázom. Kedvenc anyósomtól (igen, az volt) kaptam egyszer egy érdekes, nagy ajándékot. 

Viszonylag nagy és könnyű, díszes csomagolású ajándékot kaptam a névnapomra. 

Hú, vajon mi lehet ebben az óriási dobozban? - gondoltam.

Izgatottan letéptem a virágmintás díszcsomagolást, ollót kerestem. Felvágtam az illesztéseket, majd kibontottam.

Még mindig nem látom, hogy mi az...

Kiszedtem a jól ismert pukkanós neylon térkitöltőt, összegyűrt selyempapírt, egy kevés újságpapír galacsint. Már a doboz alján kutakodtam, amikor megtaláltam az "ajándékot", hat darab kávéskanalat. 

Kérlek, nehogy elkövesd azt a hibát, amit én majdnem. 

Szórakozik velem ez az asszony? - kérdeztem az Univerzumtól szavak nélkül.

Gúnyt akar űzni belőlem? - néztem mosolygó szemébe.

- Kislányom! Csak játék volt csupán, itt az igazi ajándékod. Átadta a gyönyörű liliomból készült csokrot, és egy aprócska dobozt ugyanolyan virágmintás csomagolásban, mint az előző nagyot. Kibontottam. Ezüst ékszerdoboz. Nem semmi,  - gondoltam - kitett magáért. 

Hosszú évek múltán ma már tudom, hogy a vérbeli pedagógus munkált benne, és tanított.

Mit tanított?

A csomagolás művészetét, és a várakozás izgalmát.

Ennek az elegyét célszerű alkalmaznod, amikor vizsgázol.

Szépen, gondosan csomagold be a mondanivalódat!. A vizsgabizottságot csigázd fel oly' módon, hogy kíváncsiak legyenek rád!

Ha ezt sikerül elérned, akkor nem szükséges izgulnod, mert sikerrel zárod a vizsgádat.

A következő bejegyzésben kifejtem pontosan, hogy mit tegyél.